November 30-án Póti László vezető kutató „Három évvel a Majdan után: az ukrán válság mérlege” címmel tartott előadást a Külügyi és Külgazdasági Intézetben. Az előadás négy fő témát érintett, melyek az ukrán külpolitika és külgazdaságpolitika fejlődése egészen 1991-től; az ukrajnai válság, mint geopolitikai konfliktus; a posztszovjet térségben befagyasztott konfliktusok és azok következményei; valamint a nemzetközi, békés rendezés folyamatának mérföldkövei - egészen napjainkig.


Az ukrán politika fejlődési ívét úgy lehet jellemezni, hogy Ukrajna Oroszország perifériájáról visszafordíthatatlanul átkerült az EU perifériájára. A kilencvenes években Ukrajna úgynevezett negációs politikát követett, mely során azt határozta meg, mi nem akar lenni és mivé nem akar válni. Nem akart a Szovjetunió része lenni, nem akarta, hogy atomfegyverek legyenek az országhatárain belül és nem akart semmilyen politikai tömbhöz sem tartozni. A kilencvenes évek közepén az ukrán politikai terminológiában a többvektorú politika került előtérbe, melyet 2004-ben azonban már egy – bár sikertelennek elkönyvelt, de még is csak – Nyugatra való nyitás követett. Ez volt az első Majdan - értékelte Póti László.


Póti László úgy folytatta, a mai nyugatbarát megközelítést legfontosabb elemei: a társulási megállapodás megkötése, a FÁK-tól való elszakadás, a biztonságpolitikai irányváltás, a külgazdaságpolitikai irányváltás és az a fajta külkereskedelmi fordulat, mely során Ukrajna már nem kizárólagosan Oroszországtól vásárolja a gázt, sőt, nagyobb arányban már az Európai Uniótól szerzi meg a lakosság számára szükséges mennyiség jó részét.


Az ukrán közvélemény is nagymértékben változott az utóbbi évtizedben. Míg 2011-ben az ukránoknak 30-40%-a közeledett volna az EU felé, a 2016-os adatok már 51%-ot mutattak.


Póti László szerint az ukrajnai válság döntően egy EU vs Oroszország geopolitikai konfliktusként írható le. A konfliktus nem definiálható sem amerikai-orosz vagy NATO-Oroszország konfliktusként, valamint nem is az orosz-grúz háború egyfajta folytatása. A hangsúly voltaképp arra helyeződik, hogy Ukrajna nem az orosz vámunió és Eurázsiai Gazdasági Unió felé gravitál, hanem társulási megállapodást kötött az Európai Unióval, mely voltaképp egyenértékű egy politikai társulással csak tagság nélkül.


A Társulási Megállapodás fontos részét képezi az is, hogy Ukrajna gazdasági kapcsolatainak kiépítését és külkereskedelmének menedzselését egyre inkább az EU-ban létező eljárásmódok és normák mintájára kezdte végezni. Ez pedig a gazdasági integráció bizonyos fokát csempészi a társulásba.


Az előadás a továbbiakban kitért azokra a különbségekre, melyek elkülönítik egymástól az első és második generációs befagyasztott konfliktusokat. Póti László konfliktusos zónákként említette a Dnyeszter-melléket, Dél-Oszétiát és Abháziát, a Hegyi-Karabah, a Krím és Donbasz területeit. Mássá teszi a kofliktust az, hogy bár nagy részben Oroszország felelős a befagyasztott konfliktusok megszületéséért, ilyen masszív katonai beavatkozással azonban még nem találkoztunk korábban. A hadműveletek során kombinálták az annexiót a szeparatizmussal, mely utóbbi nem etnikai, hanem inkább politikai szeparatizmussá vált.


Ukrajna veszteségei hatalmasak 2014 tavasza óta. Elvesztette területének közel 7%-át, lakosságának 15%-át, a halálos áldozatok száma pedig 10 és 25 ezer közöttire becsülhető. A háborús helyzet sok ukrán családot és állampolgárt sarkallt arra, hogy Ukrajna más területeire költözzön. A belföldi migráció során több, mint 1,255,700 ember költözött el otthonából. Ezen kívül sokan Oroszországba tették át székhelyüket, míg kevesen Lengyelországba húzódtak. Tömeges Nyugat Európába vándorlás azonban nem figyelhető meg.


Póti László kiemelte továbbá, hogy a szakadárok belső határvonalán, mely 485 km-en keresztül húzódik folyamatos határon való átmozgás figyelhető meg a 12 határátlépési ponton. Az átmozgás okai az olcsó élelmiszer, rokonlátogatás, illetve az, hogy a szakadár területeken lakó ukrán nyugdíjasok csak ukrán területen tudnak regisztrálni ahhoz, hogy megkaphassák nyugdíjukat. A szakadárok Oroszországgal közös határa valamivel rövidebb, 409 km, melyen 11 határátkelőhely található.

Az előadó végül összegezte a nemzetközi békerendezés legfontosabb lépéseit. Beszélt a Minszk 1, a Memorandum és a Minszk 2 fontosságáról, a párizsi megállapodásról és a berlini csúcsról is, mely alig egy hónapja történt. A minszki folyamat fő csatornái a minszki háromoldalú kontaktcsoport, ahol a legfontosabb szereplők vezetői illetve azok képviselői találkoznak egymással; a normandiai fórum, mely a német, orosz, francia és ukrán magasszintű vezetők ad hoc fóruma; illetve az orosz-amerikai konzultációk.

Az előadás végén a hallgatóságnak lehetősége nyílt kérdések feltevésére is, hol a legtöbb kérdés a szakadár részeken maradt ukránok sorsára fókuszált.