„Közép-Ázsia Karimov halála után – káosz vagy stabilitás?” címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést a KKI-ben

Publikálva: 2016. október 27.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) „Közép-Ázsia Karimov halála után – káosz vagy stabilitás?” című rendezvényén az előadók az üzbég rendszer sajtosságait és Közép-Ázsia közeljövőjét elemezték.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) „Közép-Ázsia Karimov halála után – káosz vagy stabilitás?” című rendezvényén az előadók az üzbég rendszer sajtosságait és Közép-Ázsia közeljövőjét elemezték.


Póti László, a KKI vezető kutatója látta el az esemény az esemény moderátori tisztségét és remek felvezetésében röviden vázolta a térség helyzetét, a türkmén hatalmi váltás körülményeit 2006-ban, illetve az elöregedés miatt kihívásokkal szembesülő politikai vezetéseket Kazahsztánban és Tádzsikisztánban.

A beszélgetés első részében, Gyene Pál, a Budapest Gazdasági Egyetem adjunktusa Iszlom Karimov volt üzbég államfő életútját rajzolta fel, megemlítve, hogy a független Üzbegisztán első és mindezidáig egyetlen államfője a szovjet időszakban komoly karriert futott be és a már rendszerváltás előtt is az ország vezetője volt. Wagner Péter, Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója Karimov elnök meghatározó örökségére hívta fel a figyelmet, jelezve, hogy az ország 92 éves történetéből (Szovjetunió 1924-ben hozta létre az elődnek számító Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságot) az államfő 27 éven keresztül irányította Üzbegisztánt.


Az új üzbég vezetés jövőjét tekintve egyetértés volt a panelisták között, hogy bár még lehet tudni biztosan a végeredményt, borítékolható Shauvkat Mirzijojev jelenlegi vezető győzelme. Mirzijojev 2003 óta volt Karimov államfő miniszterelnöke, Karimov halála óta pedig ideiglenes államfőként irányítja az országot. a 2016. december 4-i elnökválasztásokig (megválasztását mindenki biztosra vette). Az utódlás kapcsán merült a fel az üzbég hatalmi elit tagoltsága. Gyene Pál röviden bemutatta a főbb erőcsoportok, a szamarkandi, taskenti és fergánai „klánok” felemelkedését, Wagner Péter a politikai klánok kifejezést tartotta indokoltnak, mert ez kifejezi, hogy nem klasszikus, vérségi kapcsolatok vannak az egyes csoportok tagjai között, míg Vasa László a közép-ázsiai és főleg a kazah hatalmi szerkezet párhuzamosságaira hívta fel a figyelmet.


Üzbegisztán és a térség külkapcsolatait elemezve Vasa László, a KKI főigazgató-helyettese a kiegyensúlyozásra törekvő orosz-kínai relációkat elemezte, hozzáfűzve, hogy az USA és az EU demokrácipromóciója a térségben korábban csak ellenérzéseket szült. Gyene Pál az üzbég „hintapolitikát” mutatta be, amely keretében Taskent többször ki- illetve belépett az orosz vezetésű integrációs szervezetekbe aktuális rövidtávú érdekeit szem előtt tartva, amit az előadó a szuverenitás-maximalizáló külpolitika kifejezésével írt le. Vasa László emlékeztetett, hogy az 2000-es években kisebb vetélkedés folyt az Washington és Moszkva között, hogy kinek hol legyenek bázisai. Az USA-nak Üzbegisztánba és Kirgizsztánba, Oroszországnak Kirgizsztánban és Tádzsikisztánban. Wagner Péter az üzbég külpolitika jellegét úgy foglalta össze, hogy Taskent minden partnerét „karnyújtásnyira” engedi csak magához közel.

A panel végén az előadók a vitaindító kérdésre válaszolva (káosz vagy stabilitás) egyetértettek abban, hogy a káosznak kevés esélye van a jelenlegi üzbég átmenet során. Mind az 2006 után türkmén hatalomváltás, mind a jelenlegi üzbég rezsim stabilitása arra enged következtetni, hogy az ország stabilitása továbbra is erős marad.

Menü

Főoldal

Navigáció