Az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulójának emlékévében a Külügyi és Külgazdasági Intézet, együttműködve az Egyesült Királyság legnagyobb Közép-Kelet-Európával foglalkozó tudományos intézetével, a British Association for Slavonic and Eastern European Studies-szal 2016. december 8-án és 9-én kétnapos konferenciát szervezett 1956 és nemzetközi környezet címmel magyar, illetve angol nyelven.

Az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulójának emlékévében a Külügyi és Külgazdasági Intézet, együttműködve az Egyesült Királyság legnagyobb Közép-Kelet-Európával foglalkozó tudományos intézetével, a British Association for Slavonic and Eastern European Studies-szal 2016. december 8-án és 9-én kétnapos konferenciát szervezett 1956 és nemzetközi környezet címmel magyar, illetve angol nyelven.  

 

A konferencianapok célja volt, hogy az 1956-os események nemzetközi kontextusa is a lehető legtöbb szempontból bemutatásra kerülhessen. A rendezvény keretén belül ezért igen színes program került megvalósításra; többek között lehetőséget biztosítottunk fiatal kutatók, doktoranduszok és a téma elismert hazai és külföldi szakértői számára is, hogy megismertethessék a legújabb kutatási eredményeiket, valamint közérthető formában interpretálhassák a 60 éve történt eseményeket. A rendezvény programját hagyományos előadások és kerekasztal-beszélgetés mellett „oral history” szekció színesítette.

 

A konferencia csütörtöki napját a Külügyi és Külgazdasági Intézet főigazgatója, Schőberl Márton nagykövet nyitotta meg. Az első vitaindító előadást dr. M. Kiss Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa tartotta meg, amely során az 1956-os forradalom kitörésének nemzetközi aspektusait, illetve a szabadságharc körül kialakult értelmezési viták és narratívák kérdéskörét ismertette.

 

A konferencia első „Az oral history, mint történeti forrás fontossága az 1956-os események kutatásában” címet viselő kerekasztal-beszélgetésének résztvevői Regéczy-Nagy László (1956-os szabadságharcos és politikai elítélt, valamint a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke) mellett Markó György történész (a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója) illetve a dr. Horváth Miklós hadtörténész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) voltak. A szekció során az élőbeszédben elhangzó történelmi források, visszaemlékezések, illetve az írott dokumentumok egymáshoz illeszthetőségét elemezték a résztvevők. Regéczy-Nagy László önmagát „emléktárnak” nevezte, az általa megosztott történetekből a hallgatóság rengeteg új információval gazdagodhatott az ’56-os magyar forradalom hátteréről, illetve a politikai elítéltek életével kapcsolatban. Dr. Horváth Miklós és Markó György is részletgazdag prezentációval színesítette előadását; ezáltal megismertetve a közönséget a témával kapcsolatos kutatási eredményeikkel.

A kerekasztal-beszélgetést követően kezdetét vette a fiatal kutatói és doktorandusz konferencia első tudományos szekciója, amelyet Tóth Zoltán Balázs (Nemzeti Közszolgálati Egyetem/Emberi Erőforrások Minisztériuma) Magyarország nemzetközi mozgástere az 1956-os forradalom évében című előadása vezetett fel. A történelmi kontextust és a nemzetközi rendszer sajátosságait összefoglaló előadást követően Máté Zsolt (Pécsi Tudományegyetem) ismertette a hallgatósággal az amerikai külképviseletek 1956-os magyar forradalomra adott reakcióit (Mozaikok az amerikai külképviseletek az 1956-os magyar forradalomra adott reakcióiból). A tudományos panel harmadik előadója dr. Takács Nikolett, a Miskolci Egyetem doktorandusza volt, aki az 1956-os események nemzetközi környezetét mutatta be menekültjogi aspektusból. A szekciót Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója moderálta.

 

A második tudományos panel során dr. Bába Szilvia (Pécsi Tudományegyetem) az 1956-os magyar forradalom eseményei utáni magyar kivándorlás célállomásait mutatta be; rendkívül informatív, 1956: „Új élet – Új haza” c. előadásában. A második, adatgazdag, mikrotörténeti prezentációt Osváth Ádám, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem PhD hallgatója, illetve a Soproni Múzeum történésze tartotta, Határváros és forradalom címmel. Ezt követően Domján Dániel Ferenc történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza beszélt a jugoszláv-magyar kapcsolatok alakulásáról Jugoszlávia és az 1956-os magyar események címmel. A panel utolsó előadását Asqui Jorge Kristóf, Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktorandusza tartotta Spanyol szerepfelfogás: A Franco-rendszer külpolitikája és a magyar 1956 címmel.  A szekciót Németh Bence Attila történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza, illetve a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója moderálta.

 

A harmadik szekció alkalmával három fiatal kutató mutatta be kutatási témáját. Tölgyesi Beatrix (University of Glasgow) ismertette a magyar forradalomra adott nemzetközi reakciók egyik eddig kevés figyelmet kapó aspektusát, Az 1956-os forradalom litvániai visszhangja címmel. A panel második előadója Németh Bence Attila (PPKE/KKI) történész volt, aki az 1956-os év jelentőségét ismertette a magyar-vietnami kapcsolatok relációjában – Magyar-vietnami kapcsolatok és az 1956-os fordulat címmel. A tudományos szekciók zárásaként Krajcsír Lukács (Szegedi Tudományegyetem) történész-doktorandusz beszélt a magyar forradalom és az arab világ kapcsolatáról, Az 1956-os forradalom és az arab világ c. prezentációjában. A szekciót Baranyi Tamás Péter történész, illetve az Antall József Tudásközpont kutatási vezetője moderálta.

 

A tudományos előadói szekciókat a magyar nyelvű konferenciaprogram zárásaként értékelő kerekasztal-beszélgetés követte. A beszélgetés résztvevői dr. Balogh András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, dr. Ötvös István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője és Vági Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának osztályvezetője voltak. A beszélgetés szakmai moderálását Baranyi Tamás Péter, az Antall József Tudásközpont kutatási vezetője látta el. A szakértői beszélgetés az 1956-os eseményekre vonatkozó írott és szóbeli forrásokról és ezek fontosságáról zajlott. Balogh András professzor kifejtette, hogy bár a történelmi tények objektív feltárása hálátlan feladat, mégis kulcsfontosságú az 1956-ban történtek megértésében, ugyanis a forradalom szinte minden fontos szereplőjének voltak nemzetközi kapcsolatai. Ötvös István az írott források megbízhatatlanságára hívta fel a figyelmet, illetve annak a fontosságára, hogy az akkori eseményeket nem szabad pusztán retrospektív módon megítélni, figyelembe kell venni az adott korszak sajátosságait is. Vági Attila hangsúlyozta, hogy nem csak az új információk lehetnek fontosak, hanem a meglévők más perspektívából való újra értelmezése is. A résztvevők továbbá elemezték az 1956-os forradalom nemzetközi hatásait a nyugat-európai kommunista mozgalmak és a Szovjetunió-Kína viszony tekintetében, valamint megegyeztek abban is, hogy a hidegháború ezen periódusának is kiemelt fontosságú kutatási területe a nemzetközi viszonyok feltérképezése.

 

Az első nap konferenciaprogramjának lezárása után a BASEES elnöke, Judith Pallot (University of Oxford) professzor köszöntötte a résztvevőket és nyitotta meg a pénteki nap hivatalos programját. A hivatalos megnyitót követően dr. Rainer M. János, az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézetének osztályvezetője tartott tudományos előadást. 

 

A rendezvény második napjának plenáris programja dr. John Schwarzmantel vitaindító előadásával kezdődött, melyben a brit szakértő az 1956-os magyar események Nyugat-Európára gyakorolt hatásáról beszélt. Schwarzmantel szerint 1956 fordulópont volt nem csak a Szovjetunió, illetve Magyarország, hanem Európa más országainak történelmében is. Az 1956-os események segítették az új baloldal felemelkedését, valamint elmélyítették a szakadást a politikai bal és politikai jobb oldal között. John Schwarzmantel előadásában megemlítette Edward Thompson történész „Budapest füstjén keresztül” címet viselő munkáját, amelyben a sztálinizmust és a szovjet rendszert bírálta, és az 1956-os magyar események fontosságára hívta fel a figyelmet. Azonban nem csak az új baloldal nyert egyre nagyobb teret a politikai vezetésben. Az előadás foglalkozott az 1956-os események okozta egyéb hatásokkal, többek között az európai államok kommunista pártjainak szemléletváltozásával is.

 

A vitaindító előadást tudományos kerekasztal-beszélgetés követte, amelynek első paneljében dr. Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke; Christopher Read a Warwick-i Egyetem professzora; dr. Domaniczky Endre az Igazságügyi Minisztérium tanácsadója; Dobrowiecki Péter, az Antall József Tudásközpont irodavezetője és dr. Ion Sucala, a Glasgow-i Egyetem munkatársa vett részt. A kerekasztal-beszélgetés moderátora Nigel Swain professzor volt a Liverpooli Egyetemről. A kerekasztal-beszélgetés során igen széles spektrumból merítettek a résztvevők.

 

A szakértők széles körben ismertették az 1956-os események világpolitikai kontextusát, kiemelve több részterületet. Read professzor a kommunista rendszer strukturális problémáiról beszélt 1956-tal összefüggésben; valamint azon geopolitikai folyamatokról (Bagdadi Paktum, indokínai háború, Varsói Szerződés) amelyek meghatározták a szovjet beavatkozás nemzetközi hátterét. Dobrowiecki Péter kiemelte, hogy az 1956-os eseményekkel kapcsolatban megkerülhetetlen a magyar-jugoszláv kapcsolatok kutatása és vizsgálata. Domaniczky Endre a magyar diaszpórára és az 1956-os események alatt, illetve után Magyarországról kivándorolt több tízezer személy történetére hívta fel a figyelmet a kerekasztal-beszélgetés során. A forradalom miatt sokan menekültek Magyarországról a környező országokba, akik közül nagy számban végül a tengerentúlon, illetve Ausztráliában telepedtek le. Ion Sucala az 1956-os időszakra jellemző román politikai berendezkedést mutatta be, illetve azokat a változásokat, amelyekkel 1956-ban Romániának szembe kellett néznie. A kerekasztal-beszélgetés végén a közönségnek lehetősége volt kérdések feltevésére is, melyek a szovjet katonai beavatkozással, valamint Tito korabeli rendelkezéseivel foglalkoztak.

 

A pénteki nap első kerekasztal-beszélgetését három tudományos előadás szekciója követte.  Elsőként Corina Snitar a Glasgow-i Egyetemről az 1956-os temesvári diáktüntetéseket ismertette „The 1956 student movement in Timisoara, Romania” című előadásában; feltárva annak okait, lefolyását és a megtorló intézkedéseket. Másodikként Pető Andrea a CEU professzora „Revisiting the Historiography of 1956: before a women's history turn?” címmel tartott előadást, melyben azt vizsgálta, hogyan ábrázolja a történetírás a nők szerepét az 1956-os forradalomban, illetve hogy a revizionista és a feminista történetírás hogyan viszonyulnak egymáshoz. A harmadik előadásban (Violence and women in the memory of 1956) Tulipán Éva, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója a nőknek az 1956-os erőszakról szóló kádárista narratívákban szánt szerepéről beszélt, hangsúlyozva, hogy a Kádár-rezsim kiválasztott olyan személyeket és helyszíneket, amelyeket az erőszak szimbólumaivá avatott.

 

A konferencianap harmadik, és egyben záró szekciójában folytatódtak a kerekasztal-beszélgetések a résztvevő magyar és külföldi szakértők között.  Ezen panel a témája az 1956-os események nemzetközi hatása volt. Stefano Bottoni, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa az 1956-os események Romániára gyakorolt hatásairól beszélt. Bottoni szerint 1956 kiváltotta a romániai sztálinizmus újragondolását és egy új politikai identitás kialakulását. A blokk rezsimjei számára világossá vált, hogy a túlélés érdekében reformokra van szükség, ezért egy tíz éves hatalmi konszolidáció vette kezdetét. A panelbeszélgetés következő felszólalója dr. Máthé Áron volt, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese. Máthé 1956 hatásainál négy pontot emelt ki. Az első az az egész közép-európai térségre érvényes tapasztalat volt, hogy a szovjet függőségből nem lehet fegyveres harc árán, önerőből kiszabadulni. A következő pont a magyarság, Magyarország, vagy ha úgy tetszik, a magyar, mint "brand" nemzetközi elismerése volt. A két vesztesként befejezett világháborút követően 1956 után a magyar nemzeti közösség a nemzetközi közvélemény szemében ismét elismert, megbecsült, és támogatott lett. A harmadik pont a szovjet típusú antifasizmus vége, mely abban öltött testet, hogy kiderült, hogy aki antikommunista, vagy szovjetellenes, az nem feltétlenül fasiszta; másfelől, hogy aki szovjetbarát, vagy éppen kommunista, az egyáltalán nem biztos, hogy demokrata is. Az utolsó pontban Máthé Áron kifejtette, hogy 1956 mégiscsak egyfajta ellenállási mítoszt teremtett: azt, hogy bizonyos helyzetekben akkor is érdemes megpróbálni, ha racionálisan nincs értelme - mivel kiderült, hogy a kommunista diktatúrákat meg lehet rendíteni, és hogy a történelmi igazság nem az ő oldalukon áll. A beszélgetés másik résztvevője, Nigel Swain professzor 1956 magyarországi és regionális hatásairól beszélt. A magyarországi hatásokhoz tartozott a rendszerszintű és politikai elnyomás folytatása és egyéb kétes eredményű reformintézkedések (mezőgazdasági, ipari és gazdasági téren).  Dr. Vera Sheridan (Dublin City University) a korábbi három felszólalóval ellentétben 1956 és az 56-os emigráltak írországi hatását mutatta be. Írország a függetlenedés terén Magyarországhoz hasonló utat járt be, és a magyar menekültek felé komoly empátiát és befogadást mutatott - melyben a Vörös Kereszt is jelentős szerepet játszott, - még ha az emigráltak tömege jelentős gazdasági és társadalmi terhet rakott is Írország vállára.

 

A panel beszélgetései és a két konferencianap előadásai egyaránt rámutattak arra, hogy 1956-nak nem csak Magyarországon volt nagy szerepe, de a nemzetközi rendszerre és annak alakulására is komoly hatással volt. Igaz ez a történelmi események akkori és mai vizsgálatára is. 1956 tanulsága és fontossága megkerülhetetlen, akár a teljes szocialista blokkot, akár a nemzetközi környezetet vizsgáljuk; öröksége pedig a mai napig érezhető.